A koronavírus-válság első évében a magyar gazdaság 5 százalékkal esett vissza. Egy 2013 óta tartó fellendülés tört meg, melynek első évei még a lassú, bizonytalan kilábalás, az utolsó évei pedig a magasnyomású gazdaság jegyében teltek el. Noha az országos adatok már korábban ismertté váltak, a megyei GDP-becsléseket, a 2020-ra vonatkozó előzetes adatokat csak 2021 végén hozta nyilvánosságra a Központi Statisztikai Hivatal.
A Központi Statisztikai Hivatal 2021 végén nyilvánosságra hozta a 2020-ra vonatkozó megyei GDP-becsléseket, melyek összefoglalva az alábbi adatokat szolgáltatják:
- A 2010 és 2020 közötti növekedési ciklus nem eredményezte a területi egyenlőségek tartós csökkenését, de ennek elérése Európa szerte is háttérbe szorult.
- A klasszikus területfejlesztés háttérbe szorult, helyette az elsődleges szempont a nemzetgazdaság versenyképességének javítása volt.
- A feszes munkaerőpiacot hazánkban a demográfia adatok is előidézték (idősödő lakosság, kivándorló munkaképes korúak).
- A diákmunka fenntarthatósága jelen formájában is kérdésessé vált, az MNB a koronavírus óta ezért sokkal jobban sürgeti a versenyképesség javulását célzó folyamatok beindítását, noha ez egyes régiókban a szokottnál is nehezebb a nagyobb mértékű szakemberhiány és technológiai kihívások miatt.
- Az egy főre jutó GDP adatokat tekintve az országos átlaghoz képest Nógrád megye 45%, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Békés, Somogy, Jász-Nagykun-Szolnok, Baranya megye 50-70% között stagnál, Zala és Csongrád-Csanád 75% körül mozog. Bács-Kiskun megye 80%-os, Vas megye 86%-os szinten van Fejér, valamint Komárom-Esztergom megye az országos átlag szintje körül található.
- Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Bács-Kiskun megye, valamint Veszprém megye is javított a pozícióján 2010-hez képest, Tolna megye enyhén visszaesett, Zala, valamint Pest megye ugyanakkor erősen visszaesett.
- Az eredményeket erősen befolyásolta Budapest gazdasági növekedése, mely 2015-höz képest az országos átlag kétszeresét is meghaladja az egy főre jutó GDP tekintetében.
- Egy főre jutó GDP növekedési rátáját tekintve Győr-Moson-Sopron megye súlyos mértékben, Borsod-Abaúj-Zemplén, Fejér, valamint Vas megye kisebb mértékbe veszített a korábbi lendületből. Ennek elsődleges oka, hogy ezeknek a térségeknek magas a tőkefüggése (főleg járműipar felé).
- A GDP-t folyó áron számítva a legtöbb térségben nem nagyon lehetett tapasztalni visszaesést (kivéve Komárom-Esztergom, Zala és Vas megyében).
- A 2020-as utáni évekre a foglalkoztatottság számának változásával lehet következtetni, Budapestet beleszámítva 13 megyében ennek szintje még nem éri el a 2019-es szintet.
A koronavírus–válság nyomán a gazdasági teljesítmény alakulását még a korábbiaknál is nagyobb figyelem övezi, ugyanis mind a visszaesés mértéke, mind a kilábalás gyorsasága országonként, szektoronként igen változatos képet mutat. A 2008–09-es pénzügyi és gazdasági válságot követően egy közel évtizedes növekedési ciklusnak lehettünk tanúi szűkebb és tágabb környezetünkben egyaránt, ami 2020-ban váratlanul megtört.
Az egyensúlytalanságok helyreállítása után a gazdasági növekedés felgyorsult, 2010 és 2020 között Magyarország az Európai Unió 27 országa átlagos gazdasági fejlettségének a 66 százalékáról a 74 százalékára jutott (a vásárlóerő-paritáson mért egy főre jutó GDP-ben kifejezve). A pénzügyi-gazdasági válság utáni növekedési ciklus 2013-tól 2019-ig tartott Magyarországon, de igazán dinamikus csak 2017-től volt, és 2019 végére már a koronavírus-válságtól függetlenül is némi lassulás következett be.
ÖSSZESSÉGÉBEN AZ LÁTHATÓ, HOGY AZ EMLÍTETT KONVERGENCIAFOLYAMAT NEM EREDMÉNYEZTE A TERÜLETI EGYENLŐTLENSÉGEK TARTÓS CSÖKKENÉSÉT,
a gazdaságban a főváros dominanciájának enyhülését, a legelmaradottabb térségek felzárkózását. Nemcsak Magyarországon, hanem Európa-szerte is megfigyelhető trend, hogy a válság utáni gazdaságpolitika fókusza a nemzetgazdaságok versenyképességének javítására helyeződött, a területpolitika a metropolisztérségeket helyezte a középpontjába, miközben a klasszikus területfejlesztés kisebb hangsúlyt kapott.
A szakpolitika a magasnyomású gazdaság működtetésétől azt várta, hogy az erős keresleti nyomás révén a gazdaság visszatérhet a korábbi, magasabb pályájára. Magyarországon a keresleti nyomást a feszes munkaerőpiac, az alacsony (negatív) reálkamatszint, a gyenge deviza, a fegyelmezett költségvetés, az erős – döntően uniós és költségvetési források által indukált – beruházási dinamika, és a növekvő jövedelem-kiáramlás táplálta. Hazánkban és a tágabb régiónkban a munkaerőpiac nem csak a foglalkoztatás látványos növekedése révén vált feszessé, hanem a negatív demográfiai folyamatok, az aktív korúak számának csökkenése miatt is, amit az öregedő népesség és a munkaképes korúak külföldre vándorlása okoz, és a 2010-es évek első felében gyorsult fel.
Noha a 2020-ban kezdődő koronavírus–válság váratlan sokkot okozott a gazdaságnak, már korábban is kétségek merültek fel az elmúlt évtized végén realizált dinamika fenntarthatóságával kapcsolatban. Nem véletlen, hogy szakmai–tudományos körök, illetve a Magyar Nemzeti Bank is egyre inkább sürgetik a versenyképességi fordulat előrehaladását. A probléma nemcsak makroszinten jellemző; a regionális tudomány képviselői is hangsúlyozzák, hogy még a leggyorsabban fejlődő régiók is erőforrás–korlátokba ütköznek a szakemberhiány és a technológiai kihívások miatt, de ez a szegényebb térségeket még régebb óta, még súlyosabban érinti.
A magasnyomású gazdaság makrofolyamatainak térségenként más–más vetületei voltak. Az egy főre jutó GDP tekintetében alacsony szinten, az országos érték 50–70 százaléka között stagnál Szabolcs-Szatmár-Bereg, Békés, Somogy, Jász-Nagykun-Szolnok és Baranya megye, illetve Nógrád megye annak csak a 45 százalékát éri el. 2010 után látványos fejlődésnek indult Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és különösen Bács-Kiskun megye, továbbá Veszprém megye is javított a pozícióján. Hajdú-Bihar és Tolna megye kissé visszaestek az évtized elején elért fejlettségükhöz képest, ugyanakkor Zala megye jelentősen rontott pozícióján, Csongrád-Csanád megye pedig az országos érték háromnegyede körül stagnál. Pest megye esetében jelentős visszaesés tapasztalható, az országos átlag 80 százalékán Bács-Kiskun megye egy főre jutó GDP-jével került egyenlő szintre. Vas megye az évtized első felében még Fejér megyéhez hasonló pályát futott be, évről-évre közelítette az országos átlagot, de ezt követően fokozatosan visszaesett 86 százalékig, miközben Fejér megye valamint Komárom-Esztergom megye az országos szint közelében ingadoznak. Az országos átlagot tartósan egyedül Győr-Moson-Sopron megye haladja meg a fővároson kívül, 2016-ig egyre jobban eltávolodott tőle, de azóta visszaesőben van.
AZ ORSZÁGOS ÁTLAGOS EGY FŐRE JUTÓ GDP ALAKULÁSÁT NAGYBAN BEFOLYÁSOLJA BUDAPEST GAZDASÁGI NÖVEKEDÉSE, AMI 2015-IG FOKOZATOSAN VISSZAESETT, DE UTÁNA ÚJRA FELGYORSULT, ÉS FEJLETTSÉGE MINDVÉGIG MEGHALADTA AZ ORSZÁGOS ÁTLAG KÉTSZERESÉT.
Ne feledjük azt sem, hogy 2010-hez képest csupán Budapesten, Pest megyében és Győr-Moson-Sopron megyében nőtt a népesség, tehát az egy főre jutó GDP eredményére befolyással van az általánosan fogyatkozó népesség is, amelynek mértéke Békés, Baranya, Nógrád és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a legsúlyosabb.
A 2010-es évtized utolsó éveiben tapasztalt magasabb gazdasági nyomás némileg átrendezte a területi folyamatokat Magyarországon. Ennek oka, hogy néhány gazdaságilag fejlett, feszes munkaerőpiaccal rendelkező megye, amelyek a gazdasági válság utáni időszak éllovasainak számítottak, növekedési lassulással néztek szembe:
A LEGSÚLYOSABBAN GYŐR-MOSON-SOPRON MEGYE, DE KISEBB MÉRTÉKBEN BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN, FEJÉR ÉS VAS MEGYE IS VESZÍTETTEK KORÁBBI LENDÜLETÜKBŐL (AZ EGY FŐRE JUTÓ GDP NÖVEKEDÉSI RÁTÁJÁNAK TEKINTETÉBEN).
Emögött egyrészt kedvezőtlen nemzetközi piaci folyamatokat feltételezhetünk (a járműipar globális nehézségei); másrészt az látszik, hogy egy-egy nagyberuházás csak átmenetileg képes lendíteni a térségek teljesítményén, mivel erős e térségek külső tőkefüggése; harmadrészt a humán tőke utánpótlásának nehézségei (például a határon átnyúló munkaerő-ingázás) egyre erősebb növekedési korlátot jelentenek. Úgy tűnik, hogy a 2010-es évek második felében az élenjáró vidéki térségek közül Komárom-Esztergom és Fejér megye tudta a legjobban megőrizni a pozícióit; illetve az újraiparosodó megyék közül leginkább Bács-Kiskun, Veszprém és Heves megye tudott bekapcsolódni a gazdasági vérkeringésbe.
Jelentősen javított a növekedési teljesítményén Budapest, a vidéki térségek közül Hajdú-Bihar, Baranya, Zala és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye. Látható, hogy a keresleti nyomás nagyrészt a fővárosban jelent meg, ugyanakkor a periférikus vidéki térségekben is éreztette a hatását a feszes munkaerőpiac. Itt főként extenzív bővülés ment végbe, ami a gazdasági mutatóikon a saját korábbi teljesítményükhöz képest jelentősen javított, ugyanakkor a relatív pozíciójukon ez már sokkal kevésbé érződik, mert a növekedés gyenge bázisról indult.
FOLYTATÓDOTT BUDAPESTNEK AZ ELSZAKADÁSA AZ ORSZÁG TÖBBI RÉSZÉTŐL, ÍGY A TERÜLETI EGYENLŐTLENSÉGEK ÚJRA EGY MAGAS SZINTEN RÖGZÜLTEK.
Ha Budapest nélkül nézzük az ország többi térségét, akkor a területi egyenlőtlenségek csökkenését mérhetjük, aminek hátterében viszont nem kedvező folyamatokat találunk, hanem azt, hogy a legfejlettebb vidéki térségek lassulnak, miközben a leszakadó megyéink továbbra sem zárkóznak fel. Egy-egy nagyberuházás képes jelentős mértékben előre lendíteni a befogadó térség fejlődési pályáját, de helyi túlcsorduló hatások hiányában ez a lendület kimerülhet. Akár külföldi, akár hazai kormányzati forrásból származó beruházások fűtik is egy térség fejlődését, nehéz az endogén növekedési pályára ráállni, így a külső beruházók döntéseitől jelentős mértékben függő marad egy-egy térség teljesítménye. Mivel a megyék belső piaca viszonylag kicsi, e beruházási döntések hatása nagyon érződik a gazdasági fejlettségi mutatók dinamikájában. A legtöbb térség nemcsak a tőkedonorokkal szemben kiszolgáltatott, hanem a piaci folyamatok is jelentős hatást gyakorolnak, ami különösen a feldolgozóiparra erősen támaszkodó térségekben érződik.
A koronavírus-válság beköszöntével a gazdasági nyomás hirtelen megszűnt; de mint ahogyan korábban a növekedés, úgy a visszaesés is területileg igen változatos képet mutatott. Ha folyó árakon vizsgáljuk a GDP-t, akkor a nagyobb ütemű áremelkedés miatt a legtöbb térségben nem (vagy csak minimálisan) tapasztalunk visszaesést, de Komárom-Esztergom, Zala és Vas megyében így is jelentős veszteség látható 2020-ban. A KSH által folyó áron közölt GDP-adatokat a Magyar Nemzeti Bank GDP-deflátorának segítségével számítottuk át változatlan áras értékekre. Mivel a GDP-deflátor csak országos szinten áll rendelkezésünkre, a korrekció nem változtat a térségek egymáshoz viszonyított helyzetén.
A TERVEZÉSI-STATISZTIKAI RÉGIÓKAT TEKINTVE 2020-BAN BUDAPEST, A KÖZÉP-DUNÁNTÚLI, VALAMINT A NYUGAT-DUNÁNTÚLI RÉGIÓ SZENVEDTE EL A LEGNAGYOBB VISSZAESÉST,
a megyék közül különösen Komárom-Esztergom, Zala és Vas, illetve kisebb mértékben Tolna, Bács-Kiskun, Veszprém és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye. A válság első évében a legenyhébb negatív hatás Pest, Somogy, Nógrád és Csongrád-Csanád megyében figyelhető meg, sőt, Jász-Nagykun-Szolnok megye még változatlan árakon számolva is növelni tudta a GDP-jét. Mivel a koronavírus-válság hatására a GDP sokkal nagyobb mértékben változott, mint a térségeink népességének eloszlása, az egy főre jutó GDP mutatójának területi különbségei is – néhány kivétellel – nagyjából hasonló képet mutatnak, mint az össz-GDP. Hozzá kell tenni azonban, hogy ebben az időszakban (2020-2021) Budapest jelentős népességvesztéssel, Pest és Győr-Moson-Sopron megye ennek ellenkezőjével nézett szembe. Százalékos arányaiban a fővároson kívül még Békés, Tolna, Jász-Nagykun-Szolnok, Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Baranya és Zala megyében volt 1%-ot meghaladó népességvesztés (2019-hez képest, a január 1-jei lakónépesség alapján). A jelentős népességnövekedés miatt így Pest és Győr-Moson-Sopron megyében az egy főre jutó GDP nagyobb mértékben esett vissza, mint a GDP volumen; ugyanakkor a jelentősebb népességcsökkenéssel szembesülő megyékben (különösen Budapesten, Tolna, Baranya, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Zala megyében) az egy főre jutó GDP visszaesése tompított volt, illetve Jász-Nagykun-Szolnok megyében ez jobban nőtt, mint az össz-GDP.
Noha a GDP-adatok területi bontásban csak 2020-ig állnak rendelkezésre, a foglalkoztatási adatokból némileg tudunk következtetni a térségeink 2021-es helyzetére. A fővárossal együtt tizenhárom olyan megyénk van, ahol a pandémia első és második éve után még nem állt helyre a 2019-es foglalkoztatottság. Két helyen, Komárom-Esztergom és Csongrád-Csanád megyében fordult elő, hogy a kezdeti visszaesést 2021-ben már kompenzálta a foglalkoztatottak számának növekedése. Veszprém, Somogy és Tolna megyében pedig ennek a fordítottja történt, mert 2020-ban nőtt a foglalkoztatottak száma, 2021-ben pedig csökkent, habár nagyságrendileg nem tűnnek túl nagynak ezek a változások.
CSAK PEST, GYŐR-MOSON-SOPRON ÉS HAJDÚ-BIHAR MEGYÉBEN TUDTA MINDKÉT ÉVBEN MEGHALADNI A FOGLALKOZTATOTTAK SZÁMA AZ ELŐZŐ ÉVI LÉTSZÁMOT.
E térbeli mintázatok alapján hasonló folyamatokat látunk, mint a 2008-09-es pénzügyi-gazdasági válság után láttunk, ugyanis a recesszió elsőként a fejlettebb térségekbe ért el, ott hirtelen, nagyobb gazdasági visszaesés következett be, a vidéki térségek válságállóbbnak tűnnek. Ezzel együtt az erősebb gazdaságú térségek hamarabb tudják helyreállítani a termelési kapacitásaikat, így újra képesek visszanyerni korábbi pozíciójukat. Mire a válsághelyzet tovagyűrűzik a periférikus térségekbe, a jobb helyzetben lévő megyéink gazdasága már új lendületet vehet.
A pandémia okozta krízisből való kilábalás során kívánatos lenne a magasnyomású gazdaság visszatérése, de ezt a legújabb nemzetközi fejlemények már felülírták. A nehéz külső körülmények mellett az extenzív bővülés humán tartalékai egyre inkább kiapadnak, velünk marad a munkaerőhiány, ezzel párhuzamosan a perifériákon megmaradnak a foglalkoztathatósági problémák, az államháztartás egyensúlya nagy mértékben romlik, és most már biztos, hogy a monetáris környezet is tartósan szigorodik (infláció, hozamszint).
KÖVETKEZÉSKÉPPEN A SZŰKÜLŐ LEHETŐSÉGEK MIATT A HATÉKONYSÁGRA KELL KIEMELT HANGSÚLYT FEKTETNI,
nagyobb szerepet kell szánni a termelékenység javulásának és az azt támogató humánerőforrás- és vállalkozói környezetnek, mert ez biztosítja Magyarország hosszú távú versenyképességét, illetve azt, hogy lépést tartsunk a tágabb régiónkkal és felzárkózhassunk az európai uniós fejlettségi szinthez. Mindez azonban nem garantálja a területileg kiegyenlített felzárkózást. Komoly hatékonysági veszteségeket jelent az, hogy mindössze két-három megye termeli meg az ország kibocsátásának a felét, a tíz legerősebb gazdaságú megyénkben keletkezik a GDP-nek közel a nyolcvan százaléka, míg a maradék húsz százalékon az ország megyéinek a fele osztozik, amelyek egyenként alig 2-2,5 százalékkal tudnak hozzájárulni az össz-kibocsátáshoz.
Forrás:
Szerző:
Zsibók Zsuzsanna, az ELKH Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Regionális Kutatások Intézetének munkatársa.
A cikk alapjául szolgáló tanulmányok: Koós Bálint (szerk.) Területi riport 2021. Budapest: Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont, valamint Zsibók Zsuzsanna (2022): A magasnyomású gazdaság térbelisége Magyarországon. In: Pálné Kovács Ilona (szerk.): Emlékkötet Illés Iván 80. születésnapja alkalmából