Az innováció támogatása önmagában még nem garantálja, hogy a fejlesztésekből értékesíthető termékek és növekvő vállalkozások születnek – erre hívja fel a figyelmet az Európai Számvevőszék új jelentése. A Horizont 2020 program „Ipari vezető szerep” prioritásának vizsgálata szerint a támogatások nem irányultak következetesen a legnagyobb kereskedelmi és innovációs potenciállal rendelkező projektekre, a vállalkozások hosszabb távú gazdasági eredményeit pedig nem követték megfelelően nyomon. A vállalkozások szempontjából a jelentés legfontosabb üzenete: a kutatás finanszírozása mellett a piacra lépés feltételeire is nagyobb figyelmet kell fordítani.
Jelentős források, hiányos kapcsolat a vállalkozói igényekkel
A 2014–2020-as Horizont 2020 kutatási és innovációs keretprogram mintegy 79 milliárd eurós költségvetéséből hozzávetőleg 17 milliárd euró jutott az „Ipari vezető szerep” prioritásra. Ennek mintegy 80 százaléka olyan technológiai területeket támogatott, mint az infokommunikáció, a nanotechnológia, a fejlett anyagok, a biotechnológia, a korszerű gyártás és feldolgozás, valamint az űrkutatás. A fennmaradó rész a kockázatfinanszírozáshoz való hozzáférést és a kis- és középvállalkozások innovációját szolgálta.
A Számvevőszék elismerte, hogy a munkaprogramok megfeleltek az uniós stratégiai prioritásoknak, ugyanakkor nem találta egyértelműnek, hogyan igazodott a finanszírozás a kkv-k üzleti igényeihez. A támogatások mintegy felét nonprofit szervezetek – köztük kutatóintézetek és egyetemek – kapták, miközben a prioritás egyik lényegi célja az innovatív ötletek üzleti hasznosításának elősegítése volt.
Hol akadt el a kereskedelmi hasznosítás?
A jelentés több, egymással összefüggő problémát azonosított:
- A projektek kiválasztása nem biztosította következetesen a legnagyobb innovációs és kereskedelmi potenciál előtérbe helyezését. A Számvevőszék szerint sem a Horizont 2020, sem a jelenlegi Horizont Európa program nem tartalmaz a pályázók innovációs kapacitásához kapcsolódó támogathatósági követelményeket.
- A kkv-k finanszírozáshoz jutását segítő InnovFin eszközök forrásainak zöme nem a kkv-khoz került, és nem álltak rendelkezésre megfelelő adatok az innovációs és kereskedelmi eredményesség megítéléséhez.
- A kkv-támogató eszköz vissza nem térítendő támogatásai eredményesen segítették a technológiatranszfert, a kereskedelmi bevezetés azonban szerény maradt. Ezt finanszírozási nehézségek, gyenge hasznosítási tervezés, szabályozási akadályok, valamint a kutatási eredmények elégtelen terjesztése és hasznosítása is hátráltatta.
- A résztvevők üzleti teljesítményének és innovációs kapacitásának hiányos nyomon követése miatt nem lehetett kellően megítélni, milyen tartós gazdasági előnyöket hoztak a támogatások. Ez nem azonos azzal az állítással, hogy a programnak nem volt gazdasági haszna: a probléma az eredmények mérésének és bizonyíthatóságának hiánya.
Mit jelent ez a vállalkozások számára?
A megállapításokból vállalkozói szinten az a tanulság vonható le, hogy egy innovációs projektet nem elegendő a kutatási-fejlesztési szakasz lezárásáig megtervezni. Már az előkészítéskor érdemes tisztázni, milyen vevői igényre válaszol a fejlesztés, hogyan jut el a piacra, milyen szabályozási feltételeknek kell megfelelnie, és miből finanszírozható a bevezetés, illetve a későbbi kapacitásbővítés. Ezek gyakorlati következtetések a jelentésben feltárt akadályokból, nem új pályázati előírások.
A Számvevőszék a jövőbeli uniós finanszírozásban a technológiatranszfer, a kereskedelmi hasznosítás, a kapacitásbővítés és a mérhető gazdasági hatások erősebb támogatását sürgeti. A jelentés ezért a következő uniós kutatási és versenyképességi programok kialakításához is fontos szempontokat adhat: nemcsak azt kell vizsgálni, hogy létrejött-e egy fejlesztés, hanem azt is, hogy abból keletkezett-e tartós üzleti és gazdasági érték.
